Chapter 3

Chapter 3

*Lora szemszöge*

Pénteken délután megkönnyebbülve baktattunk hazafele Ninával, akit mióta kibékült a tesómmal, azóta borít rózsaszín felhő. Órákat képes a bátyámról való áradozással tölteni. Az elején még mosolyogva hallgattam végig, de egy hét elteltével már kezd zavarni.
Mondjuk van jó oldala is ennek az régi-új kapcsolatnak. Jó újra igazán boldognak látni őket. Valamint Nina fedezni szokott míg Dylan-nal beszélek, találkozok.
Apropó Dylan, suli után sokat szoktunk beszélgetni és azt hiszem, hogy alakul valami kettőnk között. Nagyon kedves és figyelmes, ami meglepő, mert a suli bunkó nagymenőjéről van szó. Mióta ismerem, azóta voltak vele kapcsolatban ellenérzéseim, de ahogy telt-múlt az idő megbarátkoztam vele, sőt egy idő után többet is éreztem iránta puszta havernál/osztálytársnál. Igazából sosem voltunk barátok, sőt beszélni se nagyon beszéltünk egymással egészen augusztusig.
Maradjunk annyiban, hogy Josh Carter bulija eléggé más irányba terelte a kapcsolatunkat. Azon, az utolsó, szabad, nyári éjszakán túl sokat ittam. Amire nem vagyok büszke, de már visszafordítani nem tudom és, hogy őszinte legyek nem is nagyon akarom. Az a lényeg, hogy akkor lefeküdtem Dylan-nel, de ennyi. Nem esett róla több szó, egészen hétfőig. Akkor ugyanis félrehívott, mondván beszéljük meg a dolgokat.
Még mindig látom magam előtt, ahogy lehajtott fejjel, zsebre tett kézzel előttem áll és egészen az utolsó mondatáig nem néz fel rám.
 - Én többet szeretnék! 
Nos, abban a pillanatban teljesen másként néztem rá. Olyan volt, mint egy hatéves kisfiú, nem pedig egy bunkó, egoista kosaras. Egyáltalán nem ilyennek ismertem meg. És azt a beszélgetést tetőzte egy újabb és egy újabb. Mára már-már beleszerettem.
A gondolataimból ismét Nina hangja zökkentett ki.
 - Loraaa!! - lóbálta előttem a kezét. - Itt vagy?
 - Öhm..igen, persze. - mosolyogtam rá. - Csak gondolkoztam!
 - Uhhh... - nevette el magát. - Ezt valahova fel kell írnom! Emberek, Lora McVey gondolkozott!!!
 - Kackac.... Nagyon vicces vagy!
 - Jó, naaa, de tényleg ritkaság!
Az elején még durcásan néztem a legjobb barátnőmre, de végül megvontam a vállam és vele együtt nevettem.
Mikor hazaértünk gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, majd a garázs felé vettük az irányt. Hangos nevetés, dob-és gitárszó hallatszott.
Bent Tristan épp a dobokat püfölte, Connor pedig a gitárját hangolta. Mosolyogva léptünk be a kis helyiségbe.
 - Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
 - Hali! - intettek a srácok, majd abbahagyták a teendőjüket és odajöttek hozzánk. - Mizu? - kérdezte Tris, miközben nyomott egy puszit az arcom aztán Nináéra.
 - Semmi! - ráztuk a fejünket. - Hol van James? - kérdezte egyből legjobb barátnőm.
 - A konyhában! Kaját hoz! - válaszolta Connor, mire Nina visszarohant a házba.
 - Na, őket egy darabig nem látjuk! - nevettem el magam, majd leültünk az ősöreg kanapéra, ami a hangszerekkel és a mikrofonokkal szemben van elhelyezve. - Brad?
 - Csak nem hiányzom? - lépett be az említett a garázsba.
 - Te??? Nekem??? - vontam fel a szemöldököm. - Sohaaaa!
 - Na kösssz! - nevetett, majd megölelt. - Kint vár valaki. - suttogta a fülembe.
 - Ki? - néztem rá.
 - Szerinted? - mosolygott. - Az új lovagod!
 - Te tudod? - hangom minimum két oktávval feljebb csúszott.
 - Aha. - vonta meg a vállát. - Mindenki tudja!
 - Komoly? - gyorsan ránéztem a másik két jómadárra, akiknek érdekes módon sürgős dolga akadt. - James is? - pillantottam a nálam egy fejjel magasabb Brad-re.
 - Ő nem, de ha nem sietsz, akkor meg fogja. - bökte meg a vállam, jelezve, hogy iparkodjak kifele.
 - Jó, megyek már... - mondtam, majd kiléptem a garázsból.
Bradley-nak igaza volt, Dylan a ház előtt, zsebre tett kézzel ácsorgott. Mikor meglátott elmosolyodott és elindult felém.
 - Szia! - köszöntem mosolyogva, majd megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
 - Szia Lo! - köszönt ő is. - Este találkozunk a parkban? - kérdezte gyorsan.
 - Aha. -  feleltem vigyorogva.
 - Oké! - motyogta. - Öhm... asszem most lépek, jön a tesód! Szia Lo!
 - Szia Dylan! - köszöntem el gyorsan, majd a ház felé vettem az irányt.
James a garázsajtónak támaszkodva várt. Karjait összefonta a mellkasa előtt, szemei résnyire összeszűkültek, orrlyuka kitágult, ajka pedig összepréselődött. Rettentően mérges, dühös volt.
Nina a három fiú mellett ácsorgott és egy gyors Sajnálom!-ot tátogott. A fiúk pedig egyszerre, sajnálkozva rázták a fejüket.
Már előre féltem, most James tényleg mérges volt rám. Ez nem olyan volt, mint mikor kiskorunkban eltörtem a kedvenc autóját, vagy néhány éve beköptem anyának, hogy cigizett. Ilyennek még sose láttam. Megijedtem tőle, pedig nem szokásom.
 - Mi volt ez??? - akadt ki James. - Hm?? - vonta fel a szemöldökét.
Sziasztok Kedves Olvasók! Sajnálom, hogy ennyit késett a rész és azt is, hogy nem a legjobb minőségű! Csak egyszerűen nem nagyon jött az ihlet, illetve időm sem volt annyi, amennyit terveztem! Tudom, hogy nem illik mentegetőzni, kifogásokat keresni, de akkor is sajnálom! Tudom, hogy az előző - általam írt rész - ennél sokkal színvonalasabb lett, de ezzel próbáltam felvezetni a későbbi fejezetekben levő történéseket! Remélem tetszeni fog! Pipázni, kommentelni, feliratkozni ér :) Chat-ben is kifejezhetitek a véleményeteket, illetve örömmel fogadjuk a csere kéréseket is! 
xoxo :) 

Díj! :)

Sziasztok! Most egy díjjal jelentkezünk, a blog legelső díjával :)

A díjat egyik kedvenc bloggerünktől kaptuk, a Styleriginal-blog szerkesztőjétől. Nagyon szépen köszönjük a díjat, örök hálánk érte :)
Az átvétel szabályai:
 § Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat!
 § Írj tíz tényt magadról!
 § Válaszolj tíz kérdésre!
 § Írj tíz kérdést!
 § Küld tovább tíz blogger-nek! 
Tények:
Mivel mi ketten vagyunk úgy igazságos, hogy 5-5 tényt írunk:
 Jenzy:
 1.  3 testvérem van, akik idősebbek nálam.
 2. Kedvenc kutyafajtám az angolbulldog.
 3. Az egyik legjobb barátnőm megismerését egy 1D fanfiction-nak köszönhetem.
 4. 5 legjobb barátom van, akik egyformán fontosak számomra és ugyanolyan őrültek, mint én.
 5. Ha valaki megbánt vagy bunkó velem, akkor általában 10-szeresen adom vissza!
Dodo:
 1. Szeretek írni, de ez az első megnyílt blogom/blogunk.
 2. 3 kutyám és 2 cicám van, akik imádják egymást.
 3. Nincs testvérem, de a barátaimat annak tekintem.
 4. Életem egyik legjobb döntés volt Jenzy-vel blogot nyitni.
 5. Csak egy blogban működök közre, de rengeteget olvasok.
Válaszok: 
1. Hány blogod volt eddig?
 Jenzy: Húúúú.... nagyon sok, de csak egyet fejeztem be, egyet írok most és egyben vagyok társszerkesztő.
 Dodo: Mint már említettem, csak ez az egy.
2. Hány blogot olvasol?
 Jenzy: Hááát.. nem szoktam számolni, de van egy pár.
 Dodo: Rengeteget :)
3. Könyvek vagy filmek?
 Jenzy: Is-is.
 Dodo: Is-is.
4. Hány éves vagy?
 Jenzy: 16 leszek.
 Dodo: Lassan szintén 16.
5. Kedvenc ital?
 Jenzy: Tea és ásványvíz minden mennyiségben és a káros szenvedélyem a kávé.
 Dodo: Gyümölcslé és tea.
6. Sok barátod van?
 Jenzy: Attól függ mi számít soknak? Van egy pár, de igazán közeli barát csak 5.
 Dodo: Hááát... Van, de inkább maradok a legjobbaknál... xd
7. Inkább a blogodra vagy Facebook-ra posztolsz?
 Jenzy: Egyikre se szoktam igazán ;)
Dodo: Inkább Facebook, de oda se mindennap szoktam.
8. Milyen az öltözködési stílusod?
 Jenzy: Mostanában hajlok az elegáns felé.
 Dodo: Sportos és őrült.
9. Kedvenc könyv?
 Jenzy: Van egy pár, nem tudok kedvencet kiemelni.
 Dodo: Csatlakozom az előttem szólóhoz. :)
10. Kedvenc zene?
 Jenzy: Sokfelé zenét kedvelek/szeretek, de az aktuális kedvenc : Avicii ft. Adam Lambert: Lay me down
 Dodo: Nem tudok kiemelni kedvencet :)
Kérdések:
Szintén 5-5:
 Jenzy:
1. Mióta vagy blogger?
2. Magad vagy mások szórakoztatására írsz?
3. Szoktál-e más blogokból ihletet meríteni?
4. Kedvenc étel?
5. És egyet nyárhoz kapcsolódóan :) Balaton vagy Velencei-tó?
 Dodo:
1. Calvin Harris vagy Rita Ora?
2. Fanfiction vagy egyedi történet?
3. Blog olvasás vagy blog írás?
4. Zene hallgatás közben írsz, ha igen mik a kedvenc számok?
5. Barátokkal hülyülés vagy írás?
10 blogger:
Közös megegyezés alapján:
1. Unexpected Affection
2. Behind the Camera
3. You&I
4. Bitch Please
5. The beautiful game, the best duo
6. Vampire Hunter Vs. Vampires
7. Álmok útján
8. Love is Hard
9. R5 Forever
10. Better than I know Myself

Még egyszer köszönjük szépen a díjat!!!! :)

Chapter 2

Chapter 2

*Nina szemszöge*

Mikor kicsengettek a harmadik óráról, boldogan hagytuk el a termet Lorával. Ugrándozva haladtunk lefele a lépcsőn, majd Lora megtorpant, mikor meglátta Dylan Morgan-t, akibe halálosan szerelmes már majdnem egy éve.
Dylan az ajtó mellett ácsorgott és mikor meglátta a legjobb barátnőmet intett neki, hogy menjen oda. Lora kérdőn rám nézett, mire csak bólintottam és rá mosolyogtam.
 - Kint megvárlak! - mondtam, mire gyorsan a sráchoz ment.
Kilöktem magam előtt a hatalmas ajtót és megcsapott a nyár végi meleg levegő. Londonban elég ritkák az ilyen napok, úgyhogy el is döntöttem, hogy lemegyek majd a partra egy kicsit.
A parkolóban megpillantottam James-t a kocsinak dőlve. Karjait összefonva tartotta a mellkasán és mereven a sulit bámulta. Lassan odasétáltam hozzá, mire elmosolyodott.
 - Lora? - kérdezte felvont szemöldökkel.
 - Még bent van. - mondtam, mire kérdőn nézett rám. - Az egyik barátjával beszél. - motyogtam halkan.
Nem akartam elmondani, hogy kivel, hiszen köztudott, hogy James és Dylan utálják egymást. Még tizedik elején történt, hogy James rajtakapta az akkori barátnőjét Dylan-el - bár azt könnyen elfelejtette. De azóta is folyton marakszanak, mint a rossz kutyák. James totál kiakadna, ha megtudná, hogy a kis hugicája vele van.
 - Oké. - tette zsebre a kezeit. - Nézd, valamikor úgyis beszélnünk kell. - mondta, mikor megfordultam.
 - Nem akarok vitatkozni James! - néztem bele a szemeibe. - Ezt megbeszéltük, nem is egyszer!
 - Ott voltam! - nevette el magát.
 - Akkor mit akarsz ezen megbeszélni? - vontam fel a szemöldököm. - Szakítottunk, ennyi!
 - De én ... én nem akartam!
 - Pedig akkor nem ellenkeztél! - emeltem fel a hangom. - James, két héten keresztül folyton veszekedtünk, én ezt nem akarom megint! Elegem van! Kézzel-lábbal küzdöttem a kapcsolatunkért, de belefáradtam! Elég volt! - fejeztem be a szónoklatom, majd megfordultam és elindultam.
 - A kurva életbe Nina, szeretlek! - fogta meg a karom és rántott vissza.
 - Hogy mi? - kérdeztem elképedve, ugyanis másfél év alatt nem mondta ki.
 - Szeretlek! - kulcsolta össze az ujjainkat.  - Szeretlek Nina Scott!
 - Én is te bunkó! - nevettem el magam.

James lassan átölelte a derekamat és magához húzott. Karjaimat nyaka köré fontam, és elkezdett közeledni az arca az enyémhez. Lassan, de nagyon lassan nyomott egy lágy puszit az ajkaimra, majd egyre többet akart, a végén szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Levegőhiány vetett véget a csókunknak, de még így sem engedett el. Szorosan körém fonta a karjait, és fejét vállamra hajtotta.
A meghitt pillanatot James telefonjának a hangja zavarta meg. Mérgelődve előkotorta a készüléket a zsebéből, majd felvette.
 - Merre vagy? - szólt bele a telefonba, ebből tudtam, hogy a húga keresi. - Jó, de siess! Szia!
Miután letette a telefont, elhúzódtam tőle, majd lassan megérkezett a dilis, legjobb barátnőm.
Ugrándozva a kocsi hátsó ajtajához ment és bepattant, majd leengedte az üveget.
 - Tudjátok Tubicáim, nagyon örülök, hogy újra egymásra találtatok meg minden, de nem mehetnénk? Éhen halok! - vigyorogva bekötötte magát. - Na??
 - Megyünk! - szálltunk be a kocsiba, majd hátrafordultam hozzá. - Honnan tudtad? - vontam fel a szemöldököm.
 - Én mindent tudok! - nevette el magát, majd a telefonját elővéve hátradőlt és nem is figyelt ránk.

Chapter 1

Sziasztok Kedves Olvasóink! 
Reméljük, hogy a trailer elnyerte a tetszéseteket...őszintén szólva ez volt az első, saját készítésű alkotásunk... 
A Chat-en is írhattok nekünk nyugodtan :) 
Jó olvasást az első részhez!!! Jenzy és Dodo :)

Chapter 1

*Lora szemszöge*

Álmosan rúgtam le magamról a takarót és fordultam át a hátamra. Megdörzsöltem a szemeimet, amik csak lassan nyitódtak ki, majd ásítozva felültem a pihe-puha, meleg ágyban. Az egyik kezemmel hátrasimítottam kissé kócos hajam, amiből a hajgumi az éjszakai forgolódás miatt kicsúszott. ( hm ezt egész szépen írtam le xd )
Csigákat megszégyenítő lassúsággal bújtam ki az ágyból és indultam el a fürdőbe. Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, fogat mostam, fésülködtem és megcsináltam a sminkem. Sötétbarna hajam lazán omlott a vállaimra és a hátamra, a sminkem pedig hétköznapi volt, semmi extra - szemceruza, szempillafesték és az epres ízű, kedvenc szájfényem.
A fürdő után a gardróbba vettem az irányt, ahol összetalálkoztam a tesómmal, James-el. Nos, ez az életemnek a kellemetlen része, közös gardrób. Nem mintha előtte öltöznék, csak azért mégis fura...
 - ' Reggelt hugi! - mosolygott rám kedvesen.
 - Neked is James! - viszonoztam a gesztust.
A reggeli párbeszédeink is mindig ilyen hosszúak szoktak lenni, van amikor még ennél is hosszabb - integetünk egymásnak, de az is valami.
Az öltözékemet viszonylag könnyen kiválasztottam. Egy farmerszoknyát vettem fel fekete trikóval és egy szívecskés tornacipőt. Az ajtómon levő fogasról leakasztottam az egyik farmerdzsekimet, majd felkaptam az íróasztalról a sulis táskámat és máris elindultam a konyhába.

Lent palacsinta, pirítós és frissen facsart gyümölcslé illata terjengett a levegőben, amin elmosolyodtam és az orromat követve a finom illat irányába mentem. Anya éppen akkor rakott le az étkezőasztalra egy adag pirított kenyeret és két pohár narancsdzsúszt.
 - Szia Kincsem! - köszönt mosolyogva, mikor meglátott. - Itt a reggelid!
 - Köszi Anyu! - nyomtam az arcára egy nagy puszit, majd hozzáláttam a falatozáshoz.
Pár perccel utánam James is megérkezett, aki hasonlóan köszönte meg Anyától a reggelit, majd hozzá is kezdett.
A reggeli végeztével elkezdett pittyegni a telefonom, vagyis SMS-em jött. A legjobb barátnőm, Nina írt.

Egész nyáron nem volt itthon, úgyhogy csak elektronikusan tudtunk beszélni. Ezt a majdnem három hónapot Miami-ban töltötte a családjával, mint minden évben.
Vigyorogva süllyesztettem el a telefonomat a táskámban, majd követtem a tesómat a kocsiig. Megvártam míg kitolat a ház elé, aztán beszálltam mellé és elindultunk a suli felé.
James egy évvel idősebb nálam, de még így is egy suliba járunk, és idén fogunk végezni. Mikor kicsi volt az oviban egy évvel többet járt, mert túlságosan játékos volt, ami a mai napig nem változott. Én viszont kiskoromban a korosztályomhoz képest komoly voltam, de az mára már meg sem látszik. Valahogy nem veszem komolyan az életet, sőt igazából az egyik napról a másikra élek. Ami néha jó, néha rossz.
A suli előtt már rengeteg diák ácsorgott, kisebb-nagyobb csoportokba verődve. Néhányuk hangosan nevetve hallgatta végig a társuk nyári élményeit, néhányuk pedig unott, kifejezéstelen arccal bandukolt be a suli ajtaján.
A parkolóban James beállt a szokásos helyünkre, majd az udvaron elhelyezett padokhoz sétáltunk. Mikor Nina észrevett sikoltozva ugrott le az asztalról és kezdett el rohanni felém. Boldogan tártam szét a karjaimat és öleltem magamhoz a rég nem látott barátnőmet.
 - Úristen, de hiányoztál! - sikította a fülembe.
 - Te is nekem, de engedj el, mert megfulladok! - toltam egy kicsit hátrébb.
A nagy örömködés után karon ragadott és odahúzott a többiekhez. Nos, egy kis bemutató: ketten vagyunk lányok a társaságunkban, én és Nina illetve van négy fiú, James, Tristan, Connor és Bradley.
James és Tristan osztálytársak, azonkívül pedig a kosárcsapat kiemelkedő tagjai. Connor most 11-es, és Brad-el a focicsapatot erősítik. Brad és Nina pedig az én osztálytársaim.
A nagy nyári történet mesélést a jelző csengetés zavarta meg. Nagy nehezen összekapartuk magunkat, majd a bejárati ajtó felé vettük az irányt. A diákok többsége - mint mindig - gyűlölködő, esetleg irigykedő pillantásokat küldött nekem és Ninának, mert a suli legmenőbb srácaival együtt lógunk. Oké, mondjuk ez már beteges, de minden áldott nap megszoktuk ezeket a kis ajándékokat kapni. Sok-sok lány nem nagyon viseli el, hogy imádatuk tárgyának vannak lány barátai, emiatt képesek mindenre...
Az emeleti lépcső tetején elbúcsúztunk egymástól, majd hárman a termünk felé indultunk.
Bent reflexszerűen hajoltam el a repülő tárgy elől, majd a helyünkre mentünk. Az utolsó padba ledobtam a cuccomat és felültem a padra. Brad és Nina is odajöttek, majd egymás szemébe nézve konstatáltuk, hogy ez lesz életünk legjobb éve.