Chapter 3
*Lora szemszöge*
Pénteken délután megkönnyebbülve baktattunk hazafele Ninával, akit mióta kibékült a tesómmal, azóta borít rózsaszín felhő. Órákat képes a bátyámról való áradozással tölteni. Az elején még mosolyogva hallgattam végig, de egy hét elteltével már kezd zavarni.
Mondjuk van jó oldala is ennek az régi-új kapcsolatnak. Jó újra igazán boldognak látni őket. Valamint Nina fedezni szokott míg Dylan-nal beszélek, találkozok.
Apropó Dylan, suli után sokat szoktunk beszélgetni és azt hiszem, hogy alakul valami kettőnk között. Nagyon kedves és figyelmes, ami meglepő, mert a suli bunkó nagymenőjéről van szó. Mióta ismerem, azóta voltak vele kapcsolatban ellenérzéseim, de ahogy telt-múlt az idő megbarátkoztam vele, sőt egy idő után többet is éreztem iránta puszta havernál/osztálytársnál. Igazából sosem voltunk barátok, sőt beszélni se nagyon beszéltünk egymással egészen augusztusig.
Maradjunk annyiban, hogy Josh Carter bulija eléggé más irányba terelte a kapcsolatunkat. Azon, az utolsó, szabad, nyári éjszakán túl sokat ittam. Amire nem vagyok büszke, de már visszafordítani nem tudom és, hogy őszinte legyek nem is nagyon akarom. Az a lényeg, hogy akkor lefeküdtem Dylan-nel, de ennyi. Nem esett róla több szó, egészen hétfőig. Akkor ugyanis félrehívott, mondván beszéljük meg a dolgokat.
Még mindig látom magam előtt, ahogy lehajtott fejjel, zsebre tett kézzel előttem áll és egészen az utolsó mondatáig nem néz fel rám.
- Én többet szeretnék!
Nos, abban a pillanatban teljesen másként néztem rá. Olyan volt, mint egy hatéves kisfiú, nem pedig egy bunkó, egoista kosaras. Egyáltalán nem ilyennek ismertem meg. És azt a beszélgetést tetőzte egy újabb és egy újabb. Mára már-már beleszerettem.
A gondolataimból ismét Nina hangja zökkentett ki.
- Loraaa!! - lóbálta előttem a kezét. - Itt vagy?
- Öhm..igen, persze. - mosolyogtam rá. - Csak gondolkoztam!
- Uhhh... - nevette el magát. - Ezt valahova fel kell írnom! Emberek, Lora McVey gondolkozott!!!
- Kackac.... Nagyon vicces vagy!
- Jó, naaa, de tényleg ritkaság!
Az elején még durcásan néztem a legjobb barátnőmre, de végül megvontam a vállam és vele együtt nevettem.
Mikor hazaértünk gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, majd a garázs felé vettük az irányt. Hangos nevetés, dob-és gitárszó hallatszott.
Bent Tristan épp a dobokat püfölte, Connor pedig a gitárját hangolta. Mosolyogva léptünk be a kis helyiségbe.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Hali! - intettek a srácok, majd abbahagyták a teendőjüket és odajöttek hozzánk. - Mizu? - kérdezte Tris, miközben nyomott egy puszit az arcom aztán Nináéra.
- Semmi! - ráztuk a fejünket. - Hol van James? - kérdezte egyből legjobb barátnőm.
- A konyhában! Kaját hoz! - válaszolta Connor, mire Nina visszarohant a házba.
- Na, őket egy darabig nem látjuk! - nevettem el magam, majd leültünk az ősöreg kanapéra, ami a hangszerekkel és a mikrofonokkal szemben van elhelyezve. - Brad?
- Csak nem hiányzom? - lépett be az említett a garázsba.
- Te??? Nekem??? - vontam fel a szemöldököm. - Sohaaaa!
- Na kösssz! - nevetett, majd megölelt. - Kint vár valaki. - suttogta a fülembe.
- Ki? - néztem rá.
- Szerinted? - mosolygott. - Az új lovagod!
- Te tudod? - hangom minimum két oktávval feljebb csúszott.
- Aha. - vonta meg a vállát. - Mindenki tudja!
- Komoly? - gyorsan ránéztem a másik két jómadárra, akiknek érdekes módon sürgős dolga akadt. - James is? - pillantottam a nálam egy fejjel magasabb Brad-re.
- Ő nem, de ha nem sietsz, akkor meg fogja. - bökte meg a vállam, jelezve, hogy iparkodjak kifele.
- Jó, megyek már... - mondtam, majd kiléptem a garázsból.
Bradley-nak igaza volt, Dylan a ház előtt, zsebre tett kézzel ácsorgott. Mikor meglátott elmosolyodott és elindult felém.
- Szia! - köszöntem mosolyogva, majd megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia Lo! - köszönt ő is. - Este találkozunk a parkban? - kérdezte gyorsan.
- Aha. - feleltem vigyorogva.
- Oké! - motyogta. - Öhm... asszem most lépek, jön a tesód! Szia Lo!
- Szia Dylan! - köszöntem el gyorsan, majd a ház felé vettem az irányt.
James a garázsajtónak támaszkodva várt. Karjait összefonta a mellkasa előtt, szemei résnyire összeszűkültek, orrlyuka kitágult, ajka pedig összepréselődött. Rettentően mérges, dühös volt.
Nina a három fiú mellett ácsorgott és egy gyors Sajnálom!-ot tátogott. A fiúk pedig egyszerre, sajnálkozva rázták a fejüket.
Már előre féltem, most James tényleg mérges volt rám. Ez nem olyan volt, mint mikor kiskorunkban eltörtem a kedvenc autóját, vagy néhány éve beköptem anyának, hogy cigizett. Ilyennek még sose láttam. Megijedtem tőle, pedig nem szokásom.
- Mi volt ez??? - akadt ki James. - Hm?? - vonta fel a szemöldökét.
Sziasztok Kedves Olvasók! Sajnálom, hogy ennyit késett a rész és azt is, hogy nem a legjobb minőségű! Csak egyszerűen nem nagyon jött az ihlet, illetve időm sem volt annyi, amennyit terveztem! Tudom, hogy nem illik mentegetőzni, kifogásokat keresni, de akkor is sajnálom! Tudom, hogy az előző - általam írt rész - ennél sokkal színvonalasabb lett, de ezzel próbáltam felvezetni a későbbi fejezetekben levő történéseket! Remélem tetszeni fog! Pipázni, kommentelni, feliratkozni ér :) Chat-ben is kifejezhetitek a véleményeteket, illetve örömmel fogadjuk a csere kéréseket is!
xoxo :)
Pénteken délután megkönnyebbülve baktattunk hazafele Ninával, akit mióta kibékült a tesómmal, azóta borít rózsaszín felhő. Órákat képes a bátyámról való áradozással tölteni. Az elején még mosolyogva hallgattam végig, de egy hét elteltével már kezd zavarni.
Mondjuk van jó oldala is ennek az régi-új kapcsolatnak. Jó újra igazán boldognak látni őket. Valamint Nina fedezni szokott míg Dylan-nal beszélek, találkozok.
Apropó Dylan, suli után sokat szoktunk beszélgetni és azt hiszem, hogy alakul valami kettőnk között. Nagyon kedves és figyelmes, ami meglepő, mert a suli bunkó nagymenőjéről van szó. Mióta ismerem, azóta voltak vele kapcsolatban ellenérzéseim, de ahogy telt-múlt az idő megbarátkoztam vele, sőt egy idő után többet is éreztem iránta puszta havernál/osztálytársnál. Igazából sosem voltunk barátok, sőt beszélni se nagyon beszéltünk egymással egészen augusztusig.
Maradjunk annyiban, hogy Josh Carter bulija eléggé más irányba terelte a kapcsolatunkat. Azon, az utolsó, szabad, nyári éjszakán túl sokat ittam. Amire nem vagyok büszke, de már visszafordítani nem tudom és, hogy őszinte legyek nem is nagyon akarom. Az a lényeg, hogy akkor lefeküdtem Dylan-nel, de ennyi. Nem esett róla több szó, egészen hétfőig. Akkor ugyanis félrehívott, mondván beszéljük meg a dolgokat.
Még mindig látom magam előtt, ahogy lehajtott fejjel, zsebre tett kézzel előttem áll és egészen az utolsó mondatáig nem néz fel rám.
- Én többet szeretnék!
Nos, abban a pillanatban teljesen másként néztem rá. Olyan volt, mint egy hatéves kisfiú, nem pedig egy bunkó, egoista kosaras. Egyáltalán nem ilyennek ismertem meg. És azt a beszélgetést tetőzte egy újabb és egy újabb. Mára már-már beleszerettem.
A gondolataimból ismét Nina hangja zökkentett ki.
- Loraaa!! - lóbálta előttem a kezét. - Itt vagy?
- Öhm..igen, persze. - mosolyogtam rá. - Csak gondolkoztam!
- Uhhh... - nevette el magát. - Ezt valahova fel kell írnom! Emberek, Lora McVey gondolkozott!!!
- Kackac.... Nagyon vicces vagy!
- Jó, naaa, de tényleg ritkaság!
Az elején még durcásan néztem a legjobb barátnőmre, de végül megvontam a vállam és vele együtt nevettem.
Mikor hazaértünk gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, majd a garázs felé vettük az irányt. Hangos nevetés, dob-és gitárszó hallatszott.
Bent Tristan épp a dobokat püfölte, Connor pedig a gitárját hangolta. Mosolyogva léptünk be a kis helyiségbe.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Hali! - intettek a srácok, majd abbahagyták a teendőjüket és odajöttek hozzánk. - Mizu? - kérdezte Tris, miközben nyomott egy puszit az arcom aztán Nináéra.
- Semmi! - ráztuk a fejünket. - Hol van James? - kérdezte egyből legjobb barátnőm.
- A konyhában! Kaját hoz! - válaszolta Connor, mire Nina visszarohant a házba.
- Na, őket egy darabig nem látjuk! - nevettem el magam, majd leültünk az ősöreg kanapéra, ami a hangszerekkel és a mikrofonokkal szemben van elhelyezve. - Brad?
- Csak nem hiányzom? - lépett be az említett a garázsba.
- Te??? Nekem??? - vontam fel a szemöldököm. - Sohaaaa!
- Na kösssz! - nevetett, majd megölelt. - Kint vár valaki. - suttogta a fülembe.
- Ki? - néztem rá.
- Szerinted? - mosolygott. - Az új lovagod!
- Te tudod? - hangom minimum két oktávval feljebb csúszott.
- Aha. - vonta meg a vállát. - Mindenki tudja!
- Komoly? - gyorsan ránéztem a másik két jómadárra, akiknek érdekes módon sürgős dolga akadt. - James is? - pillantottam a nálam egy fejjel magasabb Brad-re.
- Ő nem, de ha nem sietsz, akkor meg fogja. - bökte meg a vállam, jelezve, hogy iparkodjak kifele.
- Jó, megyek már... - mondtam, majd kiléptem a garázsból.
Bradley-nak igaza volt, Dylan a ház előtt, zsebre tett kézzel ácsorgott. Mikor meglátott elmosolyodott és elindult felém.
- Szia! - köszöntem mosolyogva, majd megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szia Lo! - köszönt ő is. - Este találkozunk a parkban? - kérdezte gyorsan.
- Aha. - feleltem vigyorogva.
- Oké! - motyogta. - Öhm... asszem most lépek, jön a tesód! Szia Lo!
- Szia Dylan! - köszöntem el gyorsan, majd a ház felé vettem az irányt.
James a garázsajtónak támaszkodva várt. Karjait összefonta a mellkasa előtt, szemei résnyire összeszűkültek, orrlyuka kitágult, ajka pedig összepréselődött. Rettentően mérges, dühös volt.
Nina a három fiú mellett ácsorgott és egy gyors Sajnálom!-ot tátogott. A fiúk pedig egyszerre, sajnálkozva rázták a fejüket.
Már előre féltem, most James tényleg mérges volt rám. Ez nem olyan volt, mint mikor kiskorunkban eltörtem a kedvenc autóját, vagy néhány éve beköptem anyának, hogy cigizett. Ilyennek még sose láttam. Megijedtem tőle, pedig nem szokásom.
- Mi volt ez??? - akadt ki James. - Hm?? - vonta fel a szemöldökét.
Sziasztok Kedves Olvasók! Sajnálom, hogy ennyit késett a rész és azt is, hogy nem a legjobb minőségű! Csak egyszerűen nem nagyon jött az ihlet, illetve időm sem volt annyi, amennyit terveztem! Tudom, hogy nem illik mentegetőzni, kifogásokat keresni, de akkor is sajnálom! Tudom, hogy az előző - általam írt rész - ennél sokkal színvonalasabb lett, de ezzel próbáltam felvezetni a későbbi fejezetekben levő történéseket! Remélem tetszeni fog! Pipázni, kommentelni, feliratkozni ér :) Chat-ben is kifejezhetitek a véleményeteket, illetve örömmel fogadjuk a csere kéréseket is!
xoxo :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése