Reméljük, hogy a trailer elnyerte a tetszéseteket...őszintén szólva ez volt az első, saját készítésű alkotásunk...
A Chat-en is írhattok nekünk nyugodtan :)
Jó olvasást az első részhez!!! Jenzy és Dodo :)
Chapter 1
*Lora szemszöge*
Álmosan rúgtam le magamról a takarót és fordultam át a hátamra. Megdörzsöltem a szemeimet, amik csak lassan nyitódtak ki, majd ásítozva felültem a pihe-puha, meleg ágyban. Az egyik kezemmel hátrasimítottam kissé kócos hajam, amiből a hajgumi az éjszakai forgolódás miatt kicsúszott. ( hm ezt egész szépen írtam le xd )
Csigákat megszégyenítő lassúsággal bújtam ki az ágyból és indultam el a fürdőbe. Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, fogat mostam, fésülködtem és megcsináltam a sminkem. Sötétbarna hajam lazán omlott a vállaimra és a hátamra, a sminkem pedig hétköznapi volt, semmi extra - szemceruza, szempillafesték és az epres ízű, kedvenc szájfényem.
A fürdő után a gardróbba vettem az irányt, ahol összetalálkoztam a tesómmal, James-el. Nos, ez az életemnek a kellemetlen része, közös gardrób. Nem mintha előtte öltöznék, csak azért mégis fura...
- ' Reggelt hugi! - mosolygott rám kedvesen.
- Neked is James! - viszonoztam a gesztust.
A reggeli párbeszédeink is mindig ilyen hosszúak szoktak lenni, van amikor még ennél is hosszabb - integetünk egymásnak, de az is valami.
Az öltözékemet viszonylag könnyen kiválasztottam. Egy farmerszoknyát vettem fel fekete trikóval és egy szívecskés tornacipőt. Az ajtómon levő fogasról leakasztottam az egyik farmerdzsekimet, majd felkaptam az íróasztalról a sulis táskámat és máris elindultam a konyhába.
Lent palacsinta, pirítós és frissen facsart gyümölcslé illata terjengett a levegőben, amin elmosolyodtam és az orromat követve a finom illat irányába mentem. Anya éppen akkor rakott le az étkezőasztalra egy adag pirított kenyeret és két pohár narancsdzsúszt.
- Szia Kincsem! - köszönt mosolyogva, mikor meglátott. - Itt a reggelid!
- Köszi Anyu! - nyomtam az arcára egy nagy puszit, majd hozzáláttam a falatozáshoz.
Pár perccel utánam James is megérkezett, aki hasonlóan köszönte meg Anyától a reggelit, majd hozzá is kezdett.
A reggeli végeztével elkezdett pittyegni a telefonom, vagyis SMS-em jött. A legjobb barátnőm, Nina írt.
Egész nyáron nem volt itthon, úgyhogy csak elektronikusan tudtunk beszélni. Ezt a majdnem három hónapot Miami-ban töltötte a családjával, mint minden évben.
Vigyorogva süllyesztettem el a telefonomat a táskámban, majd követtem a tesómat a kocsiig. Megvártam míg kitolat a ház elé, aztán beszálltam mellé és elindultunk a suli felé.
James egy évvel idősebb nálam, de még így is egy suliba járunk, és idén fogunk végezni. Mikor kicsi volt az oviban egy évvel többet járt, mert túlságosan játékos volt, ami a mai napig nem változott. Én viszont kiskoromban a korosztályomhoz képest komoly voltam, de az mára már meg sem látszik. Valahogy nem veszem komolyan az életet, sőt igazából az egyik napról a másikra élek. Ami néha jó, néha rossz.
A suli előtt már rengeteg diák ácsorgott, kisebb-nagyobb csoportokba verődve. Néhányuk hangosan nevetve hallgatta végig a társuk nyári élményeit, néhányuk pedig unott, kifejezéstelen arccal bandukolt be a suli ajtaján.
A parkolóban James beállt a szokásos helyünkre, majd az udvaron elhelyezett padokhoz sétáltunk. Mikor Nina észrevett sikoltozva ugrott le az asztalról és kezdett el rohanni felém. Boldogan tártam szét a karjaimat és öleltem magamhoz a rég nem látott barátnőmet.
- Úristen, de hiányoztál! - sikította a fülembe.
- Te is nekem, de engedj el, mert megfulladok! - toltam egy kicsit hátrébb.
A nagy örömködés után karon ragadott és odahúzott a többiekhez. Nos, egy kis bemutató: ketten vagyunk lányok a társaságunkban, én és Nina illetve van négy fiú, James, Tristan, Connor és Bradley.
James és Tristan osztálytársak, azonkívül pedig a kosárcsapat kiemelkedő tagjai. Connor most 11-es, és Brad-el a focicsapatot erősítik. Brad és Nina pedig az én osztálytársaim.
A nagy nyári történet mesélést a jelző csengetés zavarta meg. Nagy nehezen összekapartuk magunkat, majd a bejárati ajtó felé vettük az irányt. A diákok többsége - mint mindig - gyűlölködő, esetleg irigykedő pillantásokat küldött nekem és Ninának, mert a suli legmenőbb srácaival együtt lógunk. Oké, mondjuk ez már beteges, de minden áldott nap megszoktuk ezeket a kis ajándékokat kapni. Sok-sok lány nem nagyon viseli el, hogy imádatuk tárgyának vannak lány barátai, emiatt képesek mindenre...
Az emeleti lépcső tetején elbúcsúztunk egymástól, majd hárman a termünk felé indultunk.
Bent reflexszerűen hajoltam el a repülő tárgy elől, majd a helyünkre mentünk. Az utolsó padba ledobtam a cuccomat és felültem a padra. Brad és Nina is odajöttek, majd egymás szemébe nézve konstatáltuk, hogy ez lesz életünk legjobb éve.
Álmosan rúgtam le magamról a takarót és fordultam át a hátamra. Megdörzsöltem a szemeimet, amik csak lassan nyitódtak ki, majd ásítozva felültem a pihe-puha, meleg ágyban. Az egyik kezemmel hátrasimítottam kissé kócos hajam, amiből a hajgumi az éjszakai forgolódás miatt kicsúszott. ( hm ezt egész szépen írtam le xd )
Csigákat megszégyenítő lassúsággal bújtam ki az ágyból és indultam el a fürdőbe. Amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, fogat mostam, fésülködtem és megcsináltam a sminkem. Sötétbarna hajam lazán omlott a vállaimra és a hátamra, a sminkem pedig hétköznapi volt, semmi extra - szemceruza, szempillafesték és az epres ízű, kedvenc szájfényem.
A fürdő után a gardróbba vettem az irányt, ahol összetalálkoztam a tesómmal, James-el. Nos, ez az életemnek a kellemetlen része, közös gardrób. Nem mintha előtte öltöznék, csak azért mégis fura...
- ' Reggelt hugi! - mosolygott rám kedvesen.
- Neked is James! - viszonoztam a gesztust.
A reggeli párbeszédeink is mindig ilyen hosszúak szoktak lenni, van amikor még ennél is hosszabb - integetünk egymásnak, de az is valami.
Az öltözékemet viszonylag könnyen kiválasztottam. Egy farmerszoknyát vettem fel fekete trikóval és egy szívecskés tornacipőt. Az ajtómon levő fogasról leakasztottam az egyik farmerdzsekimet, majd felkaptam az íróasztalról a sulis táskámat és máris elindultam a konyhába.
- Szia Kincsem! - köszönt mosolyogva, mikor meglátott. - Itt a reggelid!
- Köszi Anyu! - nyomtam az arcára egy nagy puszit, majd hozzáláttam a falatozáshoz.
Pár perccel utánam James is megérkezett, aki hasonlóan köszönte meg Anyától a reggelit, majd hozzá is kezdett.
A reggeli végeztével elkezdett pittyegni a telefonom, vagyis SMS-em jött. A legjobb barátnőm, Nina írt.
Vigyorogva süllyesztettem el a telefonomat a táskámban, majd követtem a tesómat a kocsiig. Megvártam míg kitolat a ház elé, aztán beszálltam mellé és elindultunk a suli felé.
James egy évvel idősebb nálam, de még így is egy suliba járunk, és idén fogunk végezni. Mikor kicsi volt az oviban egy évvel többet járt, mert túlságosan játékos volt, ami a mai napig nem változott. Én viszont kiskoromban a korosztályomhoz képest komoly voltam, de az mára már meg sem látszik. Valahogy nem veszem komolyan az életet, sőt igazából az egyik napról a másikra élek. Ami néha jó, néha rossz.
A suli előtt már rengeteg diák ácsorgott, kisebb-nagyobb csoportokba verődve. Néhányuk hangosan nevetve hallgatta végig a társuk nyári élményeit, néhányuk pedig unott, kifejezéstelen arccal bandukolt be a suli ajtaján.
A parkolóban James beállt a szokásos helyünkre, majd az udvaron elhelyezett padokhoz sétáltunk. Mikor Nina észrevett sikoltozva ugrott le az asztalról és kezdett el rohanni felém. Boldogan tártam szét a karjaimat és öleltem magamhoz a rég nem látott barátnőmet.
- Úristen, de hiányoztál! - sikította a fülembe.
- Te is nekem, de engedj el, mert megfulladok! - toltam egy kicsit hátrébb.
A nagy örömködés után karon ragadott és odahúzott a többiekhez. Nos, egy kis bemutató: ketten vagyunk lányok a társaságunkban, én és Nina illetve van négy fiú, James, Tristan, Connor és Bradley.
James és Tristan osztálytársak, azonkívül pedig a kosárcsapat kiemelkedő tagjai. Connor most 11-es, és Brad-el a focicsapatot erősítik. Brad és Nina pedig az én osztálytársaim.
A nagy nyári történet mesélést a jelző csengetés zavarta meg. Nagy nehezen összekapartuk magunkat, majd a bejárati ajtó felé vettük az irányt. A diákok többsége - mint mindig - gyűlölködő, esetleg irigykedő pillantásokat küldött nekem és Ninának, mert a suli legmenőbb srácaival együtt lógunk. Oké, mondjuk ez már beteges, de minden áldott nap megszoktuk ezeket a kis ajándékokat kapni. Sok-sok lány nem nagyon viseli el, hogy imádatuk tárgyának vannak lány barátai, emiatt képesek mindenre...
Az emeleti lépcső tetején elbúcsúztunk egymástól, majd hárman a termünk felé indultunk.
Bent reflexszerűen hajoltam el a repülő tárgy elől, majd a helyünkre mentünk. Az utolsó padba ledobtam a cuccomat és felültem a padra. Brad és Nina is odajöttek, majd egymás szemébe nézve konstatáltuk, hogy ez lesz életünk legjobb éve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése