Chapter 2
*Nina szemszöge*
Mikor kicsengettek a harmadik óráról, boldogan hagytuk el a termet Lorával. Ugrándozva haladtunk lefele a lépcsőn, majd Lora megtorpant, mikor meglátta Dylan Morgan-t, akibe halálosan szerelmes már majdnem egy éve.
Dylan az ajtó mellett ácsorgott és mikor meglátta a legjobb barátnőmet intett neki, hogy menjen oda. Lora kérdőn rám nézett, mire csak bólintottam és rá mosolyogtam.
- Kint megvárlak! - mondtam, mire gyorsan a sráchoz ment.
Kilöktem magam előtt a hatalmas ajtót és megcsapott a nyár végi meleg levegő. Londonban elég ritkák az ilyen napok, úgyhogy el is döntöttem, hogy lemegyek majd a partra egy kicsit.
A parkolóban megpillantottam James-t a kocsinak dőlve. Karjait összefonva tartotta a mellkasán és mereven a sulit bámulta. Lassan odasétáltam hozzá, mire elmosolyodott.
- Lora? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Még bent van. - mondtam, mire kérdőn nézett rám. - Az egyik barátjával beszél. - motyogtam halkan.
Nem akartam elmondani, hogy kivel, hiszen köztudott, hogy James és Dylan utálják egymást. Még tizedik elején történt, hogy James rajtakapta az akkori barátnőjét Dylan-el - bár azt könnyen elfelejtette. De azóta is folyton marakszanak, mint a rossz kutyák. James totál kiakadna, ha megtudná, hogy a kis hugicája vele van.
- Oké. - tette zsebre a kezeit. - Nézd, valamikor úgyis beszélnünk kell. - mondta, mikor megfordultam.
- Nem akarok vitatkozni James! - néztem bele a szemeibe. - Ezt megbeszéltük, nem is egyszer!
- Ott voltam! - nevette el magát.
- Akkor mit akarsz ezen megbeszélni? - vontam fel a szemöldököm. - Szakítottunk, ennyi!
- De én ... én nem akartam!
- Pedig akkor nem ellenkeztél! - emeltem fel a hangom. - James, két héten keresztül folyton veszekedtünk, én ezt nem akarom megint! Elegem van! Kézzel-lábbal küzdöttem a kapcsolatunkért, de belefáradtam! Elég volt! - fejeztem be a szónoklatom, majd megfordultam és elindultam.
- A kurva életbe Nina, szeretlek! - fogta meg a karom és rántott vissza.
- Hogy mi? - kérdeztem elképedve, ugyanis másfél év alatt nem mondta ki.
- Szeretlek! - kulcsolta össze az ujjainkat. - Szeretlek Nina Scott!
- Én is te bunkó! - nevettem el magam.
James lassan átölelte a derekamat és magához húzott. Karjaimat nyaka köré fontam, és elkezdett közeledni az arca az enyémhez. Lassan, de nagyon lassan nyomott egy lágy puszit az ajkaimra, majd egyre többet akart, a végén szenvedélyes csókban forrtunk össze.
Levegőhiány vetett véget a csókunknak, de még így sem engedett el. Szorosan körém fonta a karjait, és fejét vállamra hajtotta.
A meghitt pillanatot James telefonjának a hangja zavarta meg. Mérgelődve előkotorta a készüléket a zsebéből, majd felvette.
- Merre vagy? - szólt bele a telefonba, ebből tudtam, hogy a húga keresi. - Jó, de siess! Szia!
Miután letette a telefont, elhúzódtam tőle, majd lassan megérkezett a dilis, legjobb barátnőm.
Ugrándozva a kocsi hátsó ajtajához ment és bepattant, majd leengedte az üveget.
- Tudjátok Tubicáim, nagyon örülök, hogy újra egymásra találtatok meg minden, de nem mehetnénk? Éhen halok! - vigyorogva bekötötte magát. - Na??
- Megyünk! - szálltunk be a kocsiba, majd hátrafordultam hozzá. - Honnan tudtad? - vontam fel a szemöldököm.
- Én mindent tudok! - nevette el magát, majd a telefonját elővéve hátradőlt és nem is figyelt ránk.
Dylan az ajtó mellett ácsorgott és mikor meglátta a legjobb barátnőmet intett neki, hogy menjen oda. Lora kérdőn rám nézett, mire csak bólintottam és rá mosolyogtam.
- Kint megvárlak! - mondtam, mire gyorsan a sráchoz ment.
Kilöktem magam előtt a hatalmas ajtót és megcsapott a nyár végi meleg levegő. Londonban elég ritkák az ilyen napok, úgyhogy el is döntöttem, hogy lemegyek majd a partra egy kicsit.
A parkolóban megpillantottam James-t a kocsinak dőlve. Karjait összefonva tartotta a mellkasán és mereven a sulit bámulta. Lassan odasétáltam hozzá, mire elmosolyodott.
- Lora? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Még bent van. - mondtam, mire kérdőn nézett rám. - Az egyik barátjával beszél. - motyogtam halkan.
Nem akartam elmondani, hogy kivel, hiszen köztudott, hogy James és Dylan utálják egymást. Még tizedik elején történt, hogy James rajtakapta az akkori barátnőjét Dylan-el - bár azt könnyen elfelejtette. De azóta is folyton marakszanak, mint a rossz kutyák. James totál kiakadna, ha megtudná, hogy a kis hugicája vele van.
- Oké. - tette zsebre a kezeit. - Nézd, valamikor úgyis beszélnünk kell. - mondta, mikor megfordultam.
- Nem akarok vitatkozni James! - néztem bele a szemeibe. - Ezt megbeszéltük, nem is egyszer!
- Ott voltam! - nevette el magát.
- Akkor mit akarsz ezen megbeszélni? - vontam fel a szemöldököm. - Szakítottunk, ennyi!
- De én ... én nem akartam!
- Pedig akkor nem ellenkeztél! - emeltem fel a hangom. - James, két héten keresztül folyton veszekedtünk, én ezt nem akarom megint! Elegem van! Kézzel-lábbal küzdöttem a kapcsolatunkért, de belefáradtam! Elég volt! - fejeztem be a szónoklatom, majd megfordultam és elindultam.
- A kurva életbe Nina, szeretlek! - fogta meg a karom és rántott vissza.
- Hogy mi? - kérdeztem elképedve, ugyanis másfél év alatt nem mondta ki.
- Szeretlek! - kulcsolta össze az ujjainkat. - Szeretlek Nina Scott!
- Én is te bunkó! - nevettem el magam.
Levegőhiány vetett véget a csókunknak, de még így sem engedett el. Szorosan körém fonta a karjait, és fejét vállamra hajtotta.
A meghitt pillanatot James telefonjának a hangja zavarta meg. Mérgelődve előkotorta a készüléket a zsebéből, majd felvette.
- Merre vagy? - szólt bele a telefonba, ebből tudtam, hogy a húga keresi. - Jó, de siess! Szia!
Miután letette a telefont, elhúzódtam tőle, majd lassan megérkezett a dilis, legjobb barátnőm.
Ugrándozva a kocsi hátsó ajtajához ment és bepattant, majd leengedte az üveget.
- Tudjátok Tubicáim, nagyon örülök, hogy újra egymásra találtatok meg minden, de nem mehetnénk? Éhen halok! - vigyorogva bekötötte magát. - Na??
- Megyünk! - szálltunk be a kocsiba, majd hátrafordultam hozzá. - Honnan tudtad? - vontam fel a szemöldököm.
- Én mindent tudok! - nevette el magát, majd a telefonját elővéve hátradőlt és nem is figyelt ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése